Kérdések

És a válasz.

# 90

"Szerintem az unalom a legveszélyesebb betegség. Az unalom úgy keletkezik, hogy az ember vár valamire. Abban a pillanatban, amikor vársz, akkor már ölöd magad. Én még csak egy hónapja vagyok itt Magyarországon, s én még ennyi embert várni sehol sem láttam, mint itt. Mindenki keres valakit, de soha senki sem talál rá. Én utálok várni, mert amikor az ember vár, akkor olyan, mintha fel lenne akasztva egy fogasra. Nem csinálhat semmit, csak vár, és az élete rettenetesen unalmas lesz. S ha az ember élete unalmas lesz, akkor meghal. Szóval, ha egy mód van rá, akkor ne várjatok." (Feldmár András)

Múlt

"A múlt felhánytorgatása a legjobb módja annak, hogy tönkretegyük a jövőt. Mert az egyik a másikra épül. Tehát azt, ami elmúlt, tökéletesen el kell temetnünk."

# 88

"Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válópör."

Jókai Mór

# 78

"Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én idom végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük."

Kányádi Sándor: Ez a tél

Ez a tél, nem is tél,
a hó csak pilinkél.

Hullna már, hullna bár!
Meztelen a határ.

Csak a dér, csak a köd
borít rá lepedőt.

Méteres bunda-hó,
az volna, volna jó.

Lám tegnap hullatott
valami keveset.

Reggelre szétrúgták
azt is a verebek.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”

Weöres Sándor

Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot
s aki a földön mellén viseli
és hevét kibírja, Ő a párod.

# 43

Die Ahnung der Frau ist meist zuverlässiger als das Wissen der Männer.

(Joseph Rudyard Kipling)

Kányádi Sándor: Volna még

pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezőkről például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról
égről és földről
a tengerekről
az óceánok alatt
vergődő tűzhányókról
a szerelem végtelen
napéjegyenlőségeiről
amikor az idő is
ellankad mint a patak
ha szomját oltja
benne a szarvas
egyszóval kettőnk
dolgáról az emberiség
nevében volna még

talán volna még

# 26

"Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást."

Liv Ullman

Mark Twain

All you need is ignorance and confidence and the success is sure.

Galgóczy Erzsébet: Milyen vagyok?

Olyan vagyok, mint az út széli kavics,

mely sír és nyikorog, mikor ez emberek lába rátapos.

Rajtam is sok szenvedés vonul át: rengeteg,

míg a kavicsból apró homokszem nem leszek.

De ha a kegyelem napja rámragyog,

Akkor? Kicsi homokszem: majd én is csillogok.

# 20

"Minden kapcsolat annyit ér, amennyit felvállalunk belőle."
viv

Shakespeare

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Komáromi János: Csak az..

csak az eső...
csak az érintés...
csak az álom...
csak az ölelés...

oldani el a régi béklyókat
feledni el hogy mindig itt voltak
emelni fel lehajtott fejünket
nyitni fel lehunyt szemünket

csak az egyetlent keresni
csak az egésszel beérni
csak az kell ami jár nekünk
csak az kell akit szeretünk

csavargó létezésbe vegyül a halál
csak az veszíthet aki néha talál
soha nem csalódik aki nem remél
csak az nem halhat aki nem él

csak az eső moshat tisztára
csak az érintés adhat új hitet
csak az álom vezet poklok-poklába
csak az ölelés teremt új életet

# 14

“Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás,
csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.”
Goethe

# 9

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”

Ralph Waldo Emerson

Szerelem

"Hát én úgy gondolom, hogy az a’ szerelem, hogyha valakit szeret az ember, mer ha nem szeretjük, a szánkbul is kiköpjük azt, amit nem szeretünk. Hát én nagyobb érzést nem tudok elkípzelni, mint mikor megölelem a feleségem, még ma is, pedig mán 81 éves vagyok. Itt kezdődik az is, ha az ember szerelmeteskedik. Mán 3 év múlva 60 éves házas leszek. De az biztos, hogy engem a felesígem nem eresztett ki az uccára, hogy ki ne kísért vóna, mióta én vele vagyok. Én a felesígem mikor megláttam, akkor jöttem haza a tizennégyes háborubul, én nagyon megszerettem. Hát ugyi itt indult, mer szerettem, mer örültem, ha megláthattam. Én még ma is, pedig mán 57 éves házasok vagyunk, de még most is nagyon szeretem. Nagyon sokat jelent e. Ü is vót dógoznyi, én is, ha mán egy hétig nem láthattam, nem leltem a helyem, de ű se. Örültünk, ha mán messzirül megláttuk egymást. Bánlakon lakott, sokszor megálltam az ablaka alatt iccaka, oszt danoltam. Ű belül állt, én meg kivül. Szerelmes vótam, meg vagyok ma is, mer én a vagyok máma is. Én fekszek, ű is megcsókol engem, vagy én odamegyek, megcsókolgatom, nem mondanám, hogy elhalványult ez az érzís. De az is jól esik, ha a kezemmel végigsimítom. Nappal is. Hát kérem szépen, én három évig udvarultam a felesígemnek, és akkor mentem vele nappal karonfogva, mikor a templomba mentünk esküdni. Űk is mentek a jánycimborákkal, egyet biccentettünk, ha tanálkoztunk, de nem mutattuk ki, hogy mink jóba vagyunk. Mikor oszt nem látták, akkor oszt bizon csak megcsókolgattuk egymást mink is. „

Vajda Mária: Hol a világ közepe – Parasztvallomások a szerelemről

Szilágyi Domokos: Becsüld, halandó

Becsüld, halandó, amíg élek,
szavaim halandó becsét.
Két ember közt legrövidebb
út az egyenes beszéd.