A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emberek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emberek. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. január 4., szerda
2011. március 17., csütörtök
2011. március 16., szerda
2011. március 11., péntek
Napi okosság
Valahonnan az internetről
"Egyszer egy arab tevehajcsár, egy nagyon hideg éjszakán a sivatagban aludt a sátrában. Éjnek idején felébredt, és látta, hogy tevéje bedugta az orrát a sátorlap alatt.Már éppen tiltakozni akart, de aztán arra gondolt, hogy a tevének csak olyan kis része van a sátorban, amely nem zavar.Mire később ismét felébredt, akkorra a teve már bedugta az egész fejét és hosszú, szőrös nyakát is a sátorba.Az arab most már összeszedte magát, hogy tiltakozzon, de a teve megelőzte, és így szólt: "Valóban annyira zavarok? Olyan rettenetesen hideg van odakint, és nem tolakodom be tovább."
Az ember újra elaludt, és mikor harmadszorra felébredt, ijedten látta, hogy már a teve mellső lábai és púpja is belül vannak.Amikor fel akart ugrani, hogy kihajtsa a tevét, ez ismét megszólalt: "Most aztán komolyan megígérem, hogy egy centiméterrel sem jövök beljebb - és azonkívül, ha ketten vagyunk bent, akkor melegebb lesz a sátorban."Az arab annyira lusta volt, hogy növekvő rossz előérzete ellenére újra elaludt.
Hamarosan azonban rémült kiáltással ébredt fel: "Segítség! ", mert a teve teljes testsúlyával ránehezedett."Ha hely kell" - válaszolta kiáltására az állat -, "kint tágasabb!"
A bűn, a tevéhez hasonlóan, nem sétál egyenesen be az ember életének a sátrába; ha ezt megkísérelné, azonnal visszautasítanánk. A bűn lassan, fokozatosan furakodik be az ember életébe.Az arabnak nem volt szándékában, hogy átengedje a tevének a sátrat, de az állat végül is elérte ezt, mert az arab szóba állt vele, ahelyett, hogy határozottan kizavarta volna.Így a bűn is, a kísértés négy különálló mozzanatában kerít bennünket hatalmába.
Először egy rossz gondolat jut eszünkbe (a teve orra), és ha nem űzzük ki azonnal, akkor a következő lépésben elfoglalja képzeletünket, vagyis elkezdjük kiszínezni magunkban, hogyan követjük el a bűnt (a teve feje és nyaka). A gonosz kép aztán a cselekvés vágyát ébreszti fel bennünk (a teve lábai és púpja), ez pedig a bűnös cselekedetre ösztönöz minket. Mi tehát a helyes módszer, amellyel elbánhatunk a kísértéssel.
Az ember nem kerülheti el azt, hogy rossz gondolatok támadjanak benne - ez mindenkivel előfordul, vagy más szóval, mindenkit érhet kísértés. Azt azonban már megakadályozhatjuk, hogy a rossz gondolatok bűnös elképzelésekké és kívánságokká váljanak."Arról nem tehetsz, hogy egy madár elrepül a fejed felett - de azt már igenis megakadályozhatod, hogy fészket rakjon a kalapodon!" A szabály tehát az, hogy akkor küzdjünk meg a kísértéssel, amikor először támadja meg a gondolatvilágunkat, és ne játsszunk vele.
A próba értünk van. A kísértés meg ellenünk! Űzd el a tevét, amikor az orrát bedugja a sátorlap alatt, később sokkal nehezebb lesz vele megbirkózni.
Ne játsz a tűzzel!"
"Egyszer egy arab tevehajcsár, egy nagyon hideg éjszakán a sivatagban aludt a sátrában. Éjnek idején felébredt, és látta, hogy tevéje bedugta az orrát a sátorlap alatt.Már éppen tiltakozni akart, de aztán arra gondolt, hogy a tevének csak olyan kis része van a sátorban, amely nem zavar.Mire később ismét felébredt, akkorra a teve már bedugta az egész fejét és hosszú, szőrös nyakát is a sátorba.Az arab most már összeszedte magát, hogy tiltakozzon, de a teve megelőzte, és így szólt: "Valóban annyira zavarok? Olyan rettenetesen hideg van odakint, és nem tolakodom be tovább."
Az ember újra elaludt, és mikor harmadszorra felébredt, ijedten látta, hogy már a teve mellső lábai és púpja is belül vannak.Amikor fel akart ugrani, hogy kihajtsa a tevét, ez ismét megszólalt: "Most aztán komolyan megígérem, hogy egy centiméterrel sem jövök beljebb - és azonkívül, ha ketten vagyunk bent, akkor melegebb lesz a sátorban."Az arab annyira lusta volt, hogy növekvő rossz előérzete ellenére újra elaludt.
Hamarosan azonban rémült kiáltással ébredt fel: "Segítség! ", mert a teve teljes testsúlyával ránehezedett."Ha hely kell" - válaszolta kiáltására az állat -, "kint tágasabb!"
A bűn, a tevéhez hasonlóan, nem sétál egyenesen be az ember életének a sátrába; ha ezt megkísérelné, azonnal visszautasítanánk. A bűn lassan, fokozatosan furakodik be az ember életébe.Az arabnak nem volt szándékában, hogy átengedje a tevének a sátrat, de az állat végül is elérte ezt, mert az arab szóba állt vele, ahelyett, hogy határozottan kizavarta volna.Így a bűn is, a kísértés négy különálló mozzanatában kerít bennünket hatalmába.
Először egy rossz gondolat jut eszünkbe (a teve orra), és ha nem űzzük ki azonnal, akkor a következő lépésben elfoglalja képzeletünket, vagyis elkezdjük kiszínezni magunkban, hogyan követjük el a bűnt (a teve feje és nyaka). A gonosz kép aztán a cselekvés vágyát ébreszti fel bennünk (a teve lábai és púpja), ez pedig a bűnös cselekedetre ösztönöz minket. Mi tehát a helyes módszer, amellyel elbánhatunk a kísértéssel.
Az ember nem kerülheti el azt, hogy rossz gondolatok támadjanak benne - ez mindenkivel előfordul, vagy más szóval, mindenkit érhet kísértés. Azt azonban már megakadályozhatjuk, hogy a rossz gondolatok bűnös elképzelésekké és kívánságokká váljanak."Arról nem tehetsz, hogy egy madár elrepül a fejed felett - de azt már igenis megakadályozhatod, hogy fészket rakjon a kalapodon!" A szabály tehát az, hogy akkor küzdjünk meg a kísértéssel, amikor először támadja meg a gondolatvilágunkat, és ne játsszunk vele.
A próba értünk van. A kísértés meg ellenünk! Űzd el a tevét, amikor az orrát bedugja a sátorlap alatt, később sokkal nehezebb lesz vele megbirkózni.
Ne játsz a tűzzel!"
2011. február 7., hétfő
# 78
"Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én idom végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük."
- Az én idom végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük."
2011. január 13., csütörtök
2010. december 10., péntek
A "segítésről"
"segíteni az éhesen azt jelenti, hogy enni adok neki, a szomjason, hogy inni, a pénztelenen, hogy pénzt. Figyelem! Ha valaki szomjazik, és mi először enni adunk neki, mert anyukánk azt tanította, hogy csak evés után iszunk, akkor nem segítettünk! Csupán terrorizáltuk a szerencsétlent az elképzeléseinkkel, amit MI tartunk helyesnek, átellenben azzal, amire NEKI lenne szüksége."
Részeg Szamár
Részeg Szamár
2010. november 27., szombat
„…szeressétek egymást…” (János 15:12)
Szeretni az embereket csak homályos fogalom, hacsak nem teszed a következő öt dolgot:
1) Az emberek bizonytalanok – adj nekik biztonságérzetet! A felszín alatt fájdalmas múlt emlékei lapulnak, és amiatt való aggodalmak, hogy mi jöhet még! Mondd el nekik, hogy Isten azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Ha semmi más nem működik, Isten Igéje fog!
2) Az embereknek szükségük van arra, hogy különlegesnek érezzék magukat – dicsérd őket! Tedd akkor, amikor a legkevésbé sem számítanak rá, és tedd világossá, hogy semmit sem vársz viszonzásul! Mary Kay Ash, aki egy nagy kozmetikai céget alapított az USA-ban, ezt mondta: „Mindenki hord egy láthatatlan táblát a nyakában, amire ez van ráírva: »Érd el, hogy fontosnak érezzem magam!«”. Figyeld csak meg, milyen gyakran mondja nekünk Isten Igéje, hogy Isten mennyire szeret minket, hogy milyen különlegesek vagyunk, és hogy Istennek terve van az életünkkel.
3) Az emberek jobb holnapot keresnek – adj nekik reményt! Hadd tudják meg, hogy ha Istent teszik életük központjává, akkor a jövő jobb lehet, mint a múlt volt. „…amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten” (2Krónika 26:5).
4) Az embereknek megértésre van szükségük – figyelj rájuk, hallgasd meg őket! A gond az, hogy ez több időbe kerül, mint amennyit hajlandók vagyunk feláldozni. Annyira sietünk tanácsokat adni és továbblépni, de ez nem működik. Addig nem tudjuk az embereket „megjavítani”, amíg nem érzik, hogy megértjük őket.
5) Az embereknek példaképekre van szükségük – légy te is az! Pál azt mondta a korinthusiaknak: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Korinthus 11:1). Túl sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen példát adunk, és milyen hatással vagyunk másokra. Tetszik vagy sem, amit teszel, vagy nem teszel, befolyásol másokat. Amikor majd eltávozol e világból, nem hagysz hátra mást, csak azt, hogyan hatottál másokra.
Forrás: Mai Ige
1) Az emberek bizonytalanok – adj nekik biztonságérzetet! A felszín alatt fájdalmas múlt emlékei lapulnak, és amiatt való aggodalmak, hogy mi jöhet még! Mondd el nekik, hogy Isten azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Ha semmi más nem működik, Isten Igéje fog!
2) Az embereknek szükségük van arra, hogy különlegesnek érezzék magukat – dicsérd őket! Tedd akkor, amikor a legkevésbé sem számítanak rá, és tedd világossá, hogy semmit sem vársz viszonzásul! Mary Kay Ash, aki egy nagy kozmetikai céget alapított az USA-ban, ezt mondta: „Mindenki hord egy láthatatlan táblát a nyakában, amire ez van ráírva: »Érd el, hogy fontosnak érezzem magam!«”. Figyeld csak meg, milyen gyakran mondja nekünk Isten Igéje, hogy Isten mennyire szeret minket, hogy milyen különlegesek vagyunk, és hogy Istennek terve van az életünkkel.
3) Az emberek jobb holnapot keresnek – adj nekik reményt! Hadd tudják meg, hogy ha Istent teszik életük központjává, akkor a jövő jobb lehet, mint a múlt volt. „…amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten” (2Krónika 26:5).
4) Az embereknek megértésre van szükségük – figyelj rájuk, hallgasd meg őket! A gond az, hogy ez több időbe kerül, mint amennyit hajlandók vagyunk feláldozni. Annyira sietünk tanácsokat adni és továbblépni, de ez nem működik. Addig nem tudjuk az embereket „megjavítani”, amíg nem érzik, hogy megértjük őket.
5) Az embereknek példaképekre van szükségük – légy te is az! Pál azt mondta a korinthusiaknak: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Korinthus 11:1). Túl sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen példát adunk, és milyen hatással vagyunk másokra. Tetszik vagy sem, amit teszel, vagy nem teszel, befolyásol másokat. Amikor majd eltávozol e világból, nem hagysz hátra mást, csak azt, hogyan hatottál másokra.
Forrás: Mai Ige
2010. november 26., péntek
„…legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem…” (Jakab 5:12)
Második rész.
Ha valóban azt mondod ki, amit gondolsz, ez csak a kezdet. Komolyan gondolni, amit mondasz a következő lépés. Ha kimondod, tartsd magad hozzá! Ha ez nem áll szándékodban, ne mondd ki! Mások abból fogják megtanulni, hogyan bánjanak velünk, ahogyan mi bánunk velük. Ha lefekszünk, ezzel arra biztatjuk őket, hogy végigmenjenek rajtunk. Ha azt ígérjük, hogy fegyelmezni fogjuk gyermekeinket, de nem tesszük, akkor arra tanítjuk őket, hogy ne vegyék figyelembe utasításainkat. Ha haragos kitöréseinkkel megfélemlítünk másokat, ezzel arra szoktatjuk őket, hogy védekezésképpen tartsák magukat távol tőlünk, kerüljenek minket. A következő négy lépéssel elkezdhetjük megtörni ezeket a negatív viselkedésmintákat:
1) Gondold végig, mi az, amit nem szeretsz, ha veled tesznek! Legyél a lehető legegyértelműbb! „Igazságtalanul bánsz velem” – ez nem elég pontos megfogalmazás. „A munka terhének kétharmadát rám hagyod” – ez érzékelhető, mérhető, és lehetséges megoldást ajánl.
2) Gondold végig, mi az, ami a te viselkedésedben arra ösztönzi őket, hogy ezt tegyék. Ha panaszkodsz nekik vagy a főnöknek, az valószínűleg nem fog pozitív változást hozni. Ha megváltoztatod a saját hozzáállásodat a helyzethez, az fogja őket is változásra indítani.
3) Gondold végig, hogyan és mikor mondanál nemet, aztán tedd meg! Ahelyett, hogy a munka kétharmadát elvégeznéd és neheztelnél miatta, állj le, amikor a magad részét elvégezted. A többiek nem fogják megcsinálni, ami az ő feladatuk lenne, amíg te elvégzed helyettük.
4) Ne felejtsd el, kitartás kell ahhoz, hogy a kialakult viselkedésminták másokban megváltozzanak. Változtasd meg a magad részét a régi mintában, cselekedj kitartóan az új minta szerint, amíg a többiekben el nem kezdődik a kívánt alkalmazkodás. Gondold komolyan, amit mondasz!
Forrás: Mai Ige
Ha valóban azt mondod ki, amit gondolsz, ez csak a kezdet. Komolyan gondolni, amit mondasz a következő lépés. Ha kimondod, tartsd magad hozzá! Ha ez nem áll szándékodban, ne mondd ki! Mások abból fogják megtanulni, hogyan bánjanak velünk, ahogyan mi bánunk velük. Ha lefekszünk, ezzel arra biztatjuk őket, hogy végigmenjenek rajtunk. Ha azt ígérjük, hogy fegyelmezni fogjuk gyermekeinket, de nem tesszük, akkor arra tanítjuk őket, hogy ne vegyék figyelembe utasításainkat. Ha haragos kitöréseinkkel megfélemlítünk másokat, ezzel arra szoktatjuk őket, hogy védekezésképpen tartsák magukat távol tőlünk, kerüljenek minket. A következő négy lépéssel elkezdhetjük megtörni ezeket a negatív viselkedésmintákat:
1) Gondold végig, mi az, amit nem szeretsz, ha veled tesznek! Legyél a lehető legegyértelműbb! „Igazságtalanul bánsz velem” – ez nem elég pontos megfogalmazás. „A munka terhének kétharmadát rám hagyod” – ez érzékelhető, mérhető, és lehetséges megoldást ajánl.
2) Gondold végig, mi az, ami a te viselkedésedben arra ösztönzi őket, hogy ezt tegyék. Ha panaszkodsz nekik vagy a főnöknek, az valószínűleg nem fog pozitív változást hozni. Ha megváltoztatod a saját hozzáállásodat a helyzethez, az fogja őket is változásra indítani.
3) Gondold végig, hogyan és mikor mondanál nemet, aztán tedd meg! Ahelyett, hogy a munka kétharmadát elvégeznéd és neheztelnél miatta, állj le, amikor a magad részét elvégezted. A többiek nem fogják megcsinálni, ami az ő feladatuk lenne, amíg te elvégzed helyettük.
4) Ne felejtsd el, kitartás kell ahhoz, hogy a kialakult viselkedésminták másokban megváltozzanak. Változtasd meg a magad részét a régi mintában, cselekedj kitartóan az új minta szerint, amíg a többiekben el nem kezdődik a kívánt alkalmazkodás. Gondold komolyan, amit mondasz!
Forrás: Mai Ige
2010. november 24., szerda
„…legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem…” (Jakab 5:12)
Komolyan mondod?
Emlékszel még arra, amikor az emberek ugyanazt mondták, mint amit értettek alatta? Lehet, hogy nem tetszett a dolog, de legalább értetted, amit mondtak, és tudtad, hogy komolyan gondolják. A „sirály” szó egy halászmadárra vonatkozó főnév volt, nem pedig a „király jó”-t jelentő melléknév. És ha azt mondtad volna: „rettentő jó”, akkor megkérdezték volna, hogy akkor most melyik a kettő közül? Úgy tűnik, mintha az egyenes beszéd éppúgy kihalóban lenne, mint a lovas kocsi. A Biblia azt mondja: „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem”. Más szóval: mondd komolyan, amit mondasz, és azt mondd, amit tényleg értesz alatta! Ha nem így teszel, az árt a kapcsolataidnak. Sokszor kerüljük azt, hogy nemet mondjunk, vagy igent mondunk akkor is, amikor igazából nem akarunk, azért, mert félünk az elutasítástól. És mi az eredmény?
1) Az életünk tele van stresszel, haraggal és nehezteléssel, mert úgy érezzük, hogy mások rosszul bántak velünk.
2) Az életünk a double-bind [kettős kötés – pszichológia] klasszikus példájává válik, ahol bármerre is lépünk, mindig úgy érezzük, hogy csapdába estünk: „Ha nemet mondok, haragudni fogsz rám; ha nem mondok nemet, én fogok haragudni magamra és rád is!” Így benne ragadunk a saját csapdánkban.
3) A másik ember soha nem fogja megtudni, hogyan érzünk valójában, és nem fogja megérteni, miért viselkedünk úgy, ahogy. Ha nem mondod el, mit érzel, soha nem fogod azt kapni másoktól, amire szükséged van. Az emberek nem változnak, amíg nem te változtatsz azon, hogyan viselkedsz velük.
4) Ha a félelem elkerülését választod, az tesz valóban áldozattá, nem pedig más emberek szavai vagy tettei.
5) Magad is a probléma részévé válsz, ha másoknak adod át a saját irányításodra és határaid felállítására Istentől kapott lehetőséget. Tehát kezdd el azt mondani, amit gondolsz, legyen az akár igen, akár nem!
Forrás: Mai Ige
1) Az életünk tele van stresszel, haraggal és nehezteléssel, mert úgy érezzük, hogy mások rosszul bántak velünk.
2) Az életünk a double-bind [kettős kötés – pszichológia] klasszikus példájává válik, ahol bármerre is lépünk, mindig úgy érezzük, hogy csapdába estünk: „Ha nemet mondok, haragudni fogsz rám; ha nem mondok nemet, én fogok haragudni magamra és rád is!” Így benne ragadunk a saját csapdánkban.
3) A másik ember soha nem fogja megtudni, hogyan érzünk valójában, és nem fogja megérteni, miért viselkedünk úgy, ahogy. Ha nem mondod el, mit érzel, soha nem fogod azt kapni másoktól, amire szükséged van. Az emberek nem változnak, amíg nem te változtatsz azon, hogyan viselkedsz velük.
4) Ha a félelem elkerülését választod, az tesz valóban áldozattá, nem pedig más emberek szavai vagy tettei.
5) Magad is a probléma részévé válsz, ha másoknak adod át a saját irányításodra és határaid felállítására Istentől kapott lehetőséget. Tehát kezdd el azt mondani, amit gondolsz, legyen az akár igen, akár nem!
Forrás: Mai Ige
2010. november 16., kedd
...
„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6)
Van olyan gyermeked, aki mindent tökéletesen csinál? Az ilyen gyerekek csak akkor boldogok, ha az iskolában ötöst kapnak. A négyestől depressziósak lesznek. Saját maguknak olyan lehetetlen mércéket állítanak fel, hogy sosem érzik magukat elég jónak. Szülők, íme tíz jellemvonás, ami segíthet felismerni és kezelni a perfekcionista gyermeket:
1) Lehet, hogy túlhajtják magukat a tökéletes eredmény hajszolásában, emiatt tévesen fiatal munkamániásoknak tartják őket.
2) Lehet, hogy alulteljesítenek, hogy elkerüljék a biztosra vett kudarc fájdalmát, emiatt tévesen azt hiszik róluk, hogy lusták.
3) Lehet, hogy kerülik a társas kapcsolatokat azért, hogy mások ne vegyék észre tökéletlenségeiket.
4) Ha kitűnően teljesítenek egy feladatot, nem tudják élvezni a sikert, mert azon aggódnak, hogy legközelebb kudarcot vallanak.
5) A kudarctól való félelem miatt húzódoznak attól, hogy új dolgot próbáljanak meg.
6) Túlságosan a hibáikra összpontosítanak.
7) Halogatják a dolgokat, alulteljesítenek, befejezetlenül hagyják a munkát, vagy feladják a befejezés előtt, hogy elkerüljék a kudarcot.
8) Csaknem bármire képesek azért, hogy megvédjék magukat mások bírálatától: hazudoznak, megmagyarázzák a dolgokat, mentegetőznek, és másokat hibáztatnak.
9) Gyakran idegesek és aggódók, mindig a legrosszabbra számítanak.
10) Előfordulhat, hogy pszichoszomatikus tünetekben szenvednek, mint gyakori fejfájás, gyomorpanaszok, kimerültség, táplálkozási problémák stb.
A gyerekek nem tudják automatikusan, hogyan viselkedjenek. A segítségetek nélkül perfekcionizmusuk felerősödhet, eluralkodik rajtuk, és lecsökkenti életük minőségét. Kedves szülő, Isten arra hívott el, és arra adott erőt, hogy: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”. Isten megígéri: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). Beszélj Istennel, Ő mindent tud a nevelésről!
Forrás: Mai Ige
2010. november 15., hétfő
2010. november 13., szombat
2010. október 27., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)