Szerelem

"Hát én úgy gondolom, hogy az a’ szerelem, hogyha valakit szeret az ember, mer ha nem szeretjük, a szánkbul is kiköpjük azt, amit nem szeretünk. Hát én nagyobb érzést nem tudok elkípzelni, mint mikor megölelem a feleségem, még ma is, pedig mán 81 éves vagyok. Itt kezdődik az is, ha az ember szerelmeteskedik. Mán 3 év múlva 60 éves házas leszek. De az biztos, hogy engem a felesígem nem eresztett ki az uccára, hogy ki ne kísért vóna, mióta én vele vagyok. Én a felesígem mikor megláttam, akkor jöttem haza a tizennégyes háborubul, én nagyon megszerettem. Hát ugyi itt indult, mer szerettem, mer örültem, ha megláthattam. Én még ma is, pedig mán 57 éves házasok vagyunk, de még most is nagyon szeretem. Nagyon sokat jelent e. Ü is vót dógoznyi, én is, ha mán egy hétig nem láthattam, nem leltem a helyem, de ű se. Örültünk, ha mán messzirül megláttuk egymást. Bánlakon lakott, sokszor megálltam az ablaka alatt iccaka, oszt danoltam. Ű belül állt, én meg kivül. Szerelmes vótam, meg vagyok ma is, mer én a vagyok máma is. Én fekszek, ű is megcsókol engem, vagy én odamegyek, megcsókolgatom, nem mondanám, hogy elhalványult ez az érzís. De az is jól esik, ha a kezemmel végigsimítom. Nappal is. Hát kérem szépen, én három évig udvarultam a felesígemnek, és akkor mentem vele nappal karonfogva, mikor a templomba mentünk esküdni. Űk is mentek a jánycimborákkal, egyet biccentettünk, ha tanálkoztunk, de nem mutattuk ki, hogy mink jóba vagyunk. Mikor oszt nem látták, akkor oszt bizon csak megcsókolgattuk egymást mink is. „

Vajda Mária: Hol a világ közepe – Parasztvallomások a szerelemről